Ma több blog (pl. Doransky, Konrád, ) is beszámolt, hogy nyilvános az idei Web 2.0 konferencia programja. Nosza én is gyorsan megnéztem, hogy mi lesz idén a téma. Látom ám, hogy a következő címmel kezdődik az ebéd utáni első esemény:  “Ár-összehasonlító honlapok kerekasztala”. Az arukereso.hu marketingeseként elkezdtem magunkat keresni, de nem találtam.

Gyorsan megkerestem Molnár Ritát, az esemény szervezőjét Skype-on. Ő ugye alapvetően nem netes szakember, ezért könnyen előfordulhat, hogy nem tudja, ki Magyarországon a legnagyobb szereplő. Ez a cég történetesen az arukereso.hu Kft., mely nemcsak itthon, hanem 10 másik országban is jelen van szolgáltatásával, ráadásul az országok többségében vezető pozicíóban. Mindezt Magyarországról irányítva.
Ritával folytatott beszélgetésből elég hamar kiderült, hogy ezekkel tisztában van ugyan, de mégsem kíván több árukeresőt meghívni a vitára. Értetlenkedésemre a következőt írta: “sajnálom, nem szolgálhatok több magyarázattal”.

Lehet, hogy a főtámogató (Sanoma) megtiltotta, hogy a legnagyobb konkurens jelen legyen? Félnek talán tőlünk? Ha ez így lenne, akkor ez tisztességes?
Talán Rita direkt akar olyan konferenciát csinálni, melynek szakmaisága megkérdőjelezhető? Ahogy egyik barátom szokta mondani, “ingyen senki sem hülye“.

Mit gondoltok dologról? Örömmel várom a szervezők és a támogatók hozzászólásait is! Hátha ők olyanról tudnak, amiről én nem.

Általában elég sok cégnek gondot okoz, hogy megtalálja a megfelelő munkaerőt. Mivel az arukereso.hu-nal elég sok embert keresünk (country managereket, pr munkatársat, sales vezetőt) ezért összegyűjtöttem, hogy a szokásos álláskereső oldalak mellett, hogy érdemes hirdetni vagy állást keresni ezekben a témakörben (főleg marketing, média, pr):

•  www.damjanovich.hu
•  mmm.blog.hu
•  www.kreativ.hu
•  www.btl.hu

és a legújabb www.munkak.org

Mi az arukereso.hu-nál jelenleg frontend fejlesztőt is keresünk, ezért azt találtuk, hogy 100.000 Ft-os nyomravezetői jutalmat adunk annak, aki először ajánlja a felvett csapattagot.

Mivel az elmúlt évben a munkám túlnyomó többségét a Vatera.hu marketingkommunikációjára és partnerkapcsolatira fordítottam, ezért most ezzel a bejegyzéssel zárom le ezt időszakot és így a 2007-es esztendőt is.A Vatera kimondottan izgalmas volt. Nagyon sok újat tanultam és kifejezetten örülök, hogy ezt a munkát végezhettem. Vessünk egy rövid pillantást, hogy mi történt ottlétem alatt a cég életében!

A dinamikus növekedését elég jól mutatja az Vatera.hu egyedi látogatónaik változása:

Napi látogatók száma 2006. szeptember 4-10 között: 33 563
Napi látogatók száma 2007. november 19-25 között: 88 831

(Forrás: Webaudit)

Az oldalon keresztül értékesített termékek értéke (átmenő forgalom) 2006-ban 4,9 milliárd forint közelében volt, az idén várhatóan 6,5 milliárd körül lesz.

Díjak:

• Az év internetes kereskedője 2006-ban és 2007-ben
• A Red Herring szaklap döntőse 2007-ben egyedüli magyar cégként
• A Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület elismerő oklevele 2007-ben

A Vatera.hu Kft. egyértelműen növekedési fázisban van, ahol még további fejlődési lehetőség áll a cég előtt.
A Vatera.hu 2007 október havi teljes magyar látogatószáma 628 935 volt és a Webaudit által mért összes hazai látogató 3 804 151 volt, tehát a Vatera elérése a hazai internetezőket tekintve 16,5%. (A gemius-Ipsos legfrissebb adatai alapján a Vatera.hu elérése a 15 év feletti internetezők körében 27%). Valószínűleg a valóság valahol a kettő között lehet.

Ha ezeket a számokat összehasonlítjuk az eBay amerikai adataival, akkor láthatjuk, hogy bőven van még hova fejlődni, ugyanis az eBayre 38%-os elérést mért comSore 2007 augusztusában az amerikai internetezők körében.

Az is a fejlődés mellett szól, hogy az internetezők száma is emelkedik és a netezők közül is egyre többen vásárolnak a neten. Minden jel arra mutat, hogy a Vatera egy sikeres cég tud lenni a jövőben is. Én is szerencsés vagyok, hogy ennek a sikernek aktív részese lehettem.

Ha minden ilyen szép és jó, akkor ez egy tökéletes vállalkozás lenne?

Azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Rengeteg veszély leselkedik a cégre. Pl. kérdés, hogy a menedzsment képes-e kezelni egy ilyen növekedést. Ameddig egy cég kicsi, addig könnyen megy a kommunikáció, a feladatok meghatározása, de ha már 20 felett van az alkalmazotti létszám, akkor ez nem annyira triviális kérdés. Rendszert kell fejleszteni és jól kell tudni kezelni az embereket, jól kell motiválni őket és meg kell tudni tartani az értékes munkaerőt.

Komoly veszélyt jelenthet a TeszVesz, mely egy óriási médiaháttérrel (Sanoma) és pénzzel rendelkező nemzetközi hálózat részeként működő aukciós oldal.

Talán még veszélyesebb lehet, egy új belépő (egy nem túl nagyról már hallottam is pletykát), mert azzal nehezebb számolni. Akár valamelyik közösségépítő site beépíthet egy hasonló szolgáltatást a rendszerébe, mely szintén nem lenne túl bonyolult dolog.

A Vatera feladata, hogy megtartva a növekedést az ilyen veszélyekre is felkészüljön és biztosan piacvezető maradjon Magyarországon. A sajtóban jelentek meg hírek a Vatera nemzetközi terjeszkedésével kapcsolatban is. Ez szintén sok erőforrást kíván, mellyel hatalmassá fejlődhet a cég, de akár el is bukhat.

A lényeg az, hogy a dolog izgalmas, de nem ülhetnek a babérjaikon a vaterások. Keményen kell küzdeni a további eredményekért is, melyhez nagyon sok sikert kívánok!

Köszönöm, hogy a csapat tagja lehettem!

A szerző a Vatera.hu Kft. marketingmenedzsereként tevékenykedett 2006. szeptemberétől 2007. novemberéig. A bejegyzés megírásakor kizárólag a publikusan elérhet információkat használta fel.

Testvérem, Mirkó minden évben megörvedeztet bennünket egy novellával, melyet Szenteste a karácsonyfa mellett szokott felolvasni. Nem volt ez másként az idén sem. Fogadjátok szeretettel Mirkó novelláját, mellyel így utólag is nagyon békés karácsonyt és boldog új esztendőt kívánok!

Petényi Mirkó: Két világ között

Sötét volt a teremben, csak a folyosói neon fénye szűrődött be kéken, hidegen a kórterembe. Végigcsúszott a kövön, átbukott egy kisszéken, majd nehézkesen felkapaszkodott az ágy vaslábára. Ott pihegett kicsit, küzdött tovább, belekapaszkodott a takaró redőibe, ügyetlenül bucskázott át a gyűrődéseken, egészen addig, míg el nem érte a kisfiú arcát és jeges fényével megvilágította. Egyedül volt itt, minden más gyereket hazavittek Karácsonyra, csak őt nem, érte senki nem jött, neki senkije sem volt.

Fehér volt a bőre, kis cseppek gyöngyöztek homlokán, ajkát kiverte a láz. Egyik kezét feje alá tette, másikban kopott bohócformát szorongatott. A bohóc egyik gombszemére vak volt, a jobb karja is elfeslett, piros sapkáját lyukak díszítették. A felületes szemlélő csúnyának mondta volna, de mégis szép volt, mert vígaszt nyújtott a kisfiúnak, úgy ahogy milliónyi szakadt mackó és kiselefánt társa nyújt vigasztalást nap, mint nap szomorú gyermeknek. Alvás közben minden egyes levegővételért megküzdött. orrcimpái pillanatról-pillanarta megremegtek, kitágultak és görcsösen húzódtak össze, megpróbálták minél tovább benntartani a levegőt, ám a következő pillanatban újra kinyíltak és kezdődött az egész folyamat előlről.

Álmában hópehely volt egy felhőben. Ezernyi hópehely társával együtt várakoztak, hogy kirepülhessenek és fehére borítsák a földeket és városokat. Jól érezte magát itt, barátok között volt. Összeakaszkodtak kis csillagkarjaiknál fogva és körtáncot jártak, kérve a felhőt, engedje ki őket a szabadba. Majd a felhő engedett, kinyílt, a körtánc széthullott és szállt hópehelyként a föld felé. Élvezte, ahogy játszott vele a szél, néha felkapta, néha ringlispílbe ültette és fújta körbe-körbe, míg bele nem szédült. Karnevál volt a levegőben, csodálatos fehér forgatag. Izgalmas volt, mosolygott, nevetett, mindenki nevetett, talán kicsit túlzón, talán kicsit idegesen, mert érezték, hogy ez az ünnep csak pillanatokig tarthat, nemsokára mindeki leér a földre, elcsenedesül és csöndessé teszi a tájat. Elhallgatott a forgatag, függőlegesen szállt lefelé a kisfiú, nem foglalkozott már társaival, figyelte a földet, eltelt izgalommal, várta, hogy hova szánja a sors. Város fölött volt, fehér tetejű házakat látott maga alatt, kis parkokat, utcákat, kevés sétáló embert. Egyre lejjebb ért, egy háztető fölé, egészen közel. Nem akart itt megállapodni, remélte, hogy még pillanatra feltámad a szél és elviszi innen, de ő maga nem tehetett semmit. Centikkel a megérkezés előtt kis szellő odébb tolta az utca fölé, ahol gomolygott a levegő. Újra ringlispílbe került, még egy utolsó körre, utolsó száguldásra, nevetésre. Kirepült a hintából, nekiütődött egy ablaküvegnek és hozzá is tapadt. Bekucsukált. Szobát látott, szoba közepén karácsonyfát, melette gyerekeket, felnőtteket. Békességet látott, meseszerű, valószínűtlen békességet, amelyet eddig csak képeskönyvek lapjairól ismert. Vágyakozva, de boldogan nézte ezt a képet, egészen addig míg el nem olvadt és hópehelyből könycseppé vált, majd megfagyott.

Kinyitotta szemét, újra a kórteremben volt, de nem ismerte föl a helyet. Megijedt, otthon akart lenni, abban az otthonban, amelyet álmában látott. Megtörölte arcát, könnyes volt, párnája nedves és sós az izzadtságtól és sírástól. Szomjas volt. Gyenge hangján, egészen csöndesen inni kért. Az ajtóban pillanatokkal később egy nagy, kövér asszony jelent meg fehér ruhában, ősz hajjal.

- Szóltál angyalom? – majd a választ meg sem várva egy pohár vizet töltött az ágy mellett lévő üvegpohárba és segített felülni a kisfiúnak.

Csak egy-két kortyot ivott, majd lázasan beszélni kezdett.

- Fönn jártam az égben, hópihe voltam. De nem fáztam…Most sem fázom…Meleg van itt, szörnyű meleg. – zihálva, nehezen beszélt. – Már nem vagyok szomjas, játszani szeretnék, csak ne lenne minden ilyen nehéz…Minden olyan súlyos, alig bírom el… Könnyű voltam, nagyon könnyű, szálltam és pörögtem. Vidámparkba… Azt hiszem oda szeretnék menni. – teljesen kipirosodott, aztán visszatette a fejét a párnájára.

Az ápolónő csöndesen, kedvesen becézgette, megsimogatta fejét, letörölte homlokát, de többet nem tudott tenni. Lefekvés előtt injekciót adott még neki, de a láza még így is magas volt.

- Aludj kedvesem, próbálj meg aludni kicsit és meglátod, reggelre jobban leszel.

- Elmehetek a vidámparkba is, körhintára is ülhetek?

- Ülhetsz tündérkém, ülhetsz, de most ne beszélj, aludj csak, én itt leszek, vigyázok rád.- gyöngéden megfogta kicsi, tűzforró kezét.

Újra álmodott. Havas ösvényen járt, de nem volt egyedül. Egy idős bácsi jött mellette, fogta a kezét. Nagy volt, ősz, sapkáját jól fejébe húzta. Erdész kabát volt rajta, csizmája alatt ropogott a hó. Körülöttük fenyők magasodtak fehéren és ünnepélyesen.

- Mesélsz nekem a mamámról?

- A mamád ritkán mosolygott. Feszült volt, sokat aggódott. Főleg miattad, féltett téged mindentől. A hideg széltől, a túlzott napsütéstől, féltett téged, mintha tudta volna, hogy nem sokáig lehet veled, de addig ezerszeresen akart vigyázni rád.

-És ugye szép volt?

-Szép, aranyos, törékeny, kedves asszony volt. Pont olyan fekete haja és szeme volt, mint neked, ezeket tőle kaptad. Ha tükörbe nézel, mindig emlékezhetsz rá. Az arca keskeny volt, az orra hegyes, de szelíd.

Aztán már nem beszéltek többet, csak mentek kézenfogva az erdőben, át a mezőkön, míg végül egy városkához értek. A kisfiú ismerte a várost, járt már itt, amikor egészen kicsi volt. Véigsétáltak a latyakos utcákon egészen a templom térig. Vásárnap volt, kavargott a tömeg, hangosak voltak, kiabáltak, veszekedtek és örültek egymásnak. Kissé idegenül érezte itt magát, de izgalmas volt a sok szín és ember. Magába szívta a sült hús, a pirított mandula és a forralt bor kavargó illatát, a hamisítatlan vásárillatot. A tér egyik sarkán álltak, nem mentek be a tömegbe. A kisfiú minden apró részletet meg akart figyelni, minden elhangzó szót meg akart jegyezni és jól az elméjébe vésni. A tér másik oldalán, a temlpom lépcsőin megpillantott egy asszonyt. Szép volt, csodálatos. Rámosolygott messziről. A kisfiú oda akart menni, emelni próbálta lábát, de nem bírta, beleragadt a sárba. A bácsi, akivel jött, már nem volt mellette. Kétségbeesett, segítségért kiabált, de vékonyka hangját senki nem hallotta a tömegben. Szólt egy verkli valahol, iszonyú hangosan, egyre hangosabban, hogy már a tömeget sem lehetett hallani, csak a verklit és a kisfiú félni kezdett. Nézte a lábát, ahogyan a sárral küzdött, nézte az embereket, akik egy ragadós, színes masszává folytak össze és végül már nem is váltak el egymástól, csak kavarogtak körbe-körbe, idegesen és a verkli ellentmondást nem tűrően zengett. Majd elcsöndesült egyszerre minden, nehéznek érezte magát, nem bírta a kezét sem mozgatni, már nem is erőlködött. A tér kiürült, csak a temlpom volt vele szemben és lépcsőjén a bácsi, akivel idáig jött, mellette a csodálatos asszony. Egymás kezét fogták és picit talán még mosolyogtak is. Majd sötét lett. Eltűntek a házak, a tér, az utcák. A kisfiú még mindig nehéznek érezte magát és állt a sötétben és semmiben a csillagok alatt.

Újra felébredt. Ott ült mellette az ősz hajú ápolónő, fogta kis kezét és néha letörölte a homlokát.

- Ne engedd el a kezem. – kérlelte esdeklő hangon a fiú.

- Itt vagyok, nem engedem el. Pihenj bogárkám, pihenj, én vigyázok rád! – suttogta könnyeit elnyelve az ápolónő.

- Azt hiszem, várnak már rám, nem leszek sokáig itt…vár a családom. – pihegte – Ma mindenki a családjával van, nekem is velük kell lennem…vár a mamám.

- Aludj kis árvám – könyörgőn kérlelte az asszony, de sírását már nem tudta visszatartani, könnyei hangtalanul csúsztak végig arcán és áztatták át fehér kötényét.

Nehezen lélegzett a kisfiú, nagyon zihált. Égett a láztól semmi kis teste, fáradt szemei fénytelenül csillogtak. A távolba révedve nézett körül a kórteremben. Fáradtan figyelt egy másik világot, amelyet csak ő láthatott. Majd becsukta szemét, megnyálazta kiszáradt ajkait, szólni akart. Száját résnyire nyitotta, de egy hang sem jött ki rajta. Erőtlenül szorította az ápolónő kezét, majd elengedte és lecsúszott a takaróra.

A kisfiú kinyitotta szemét, boldogan mosolygott. Felült az ágyban, kitakarózott. Könnyűnek érezte magát. Felkelt, hangtalanul lépkedett a teremben. Kicsit tétován időzött egy darabig még, majd kiment a folyosóra. Ott még mindig hidegen világított a neon. Elindult kifelé az épületből, egyre gyorsabban, egyre céltudatosabban, a végén már futásnak eredt. Kiért az épületből és rohant végig az utcán ahogy csak bírt. Egyszer csak felemelkedett a magasba és már szállt, felfelé, fel a város fölé, fel a fellegekbe. Egészen távol volt már tőle a fájdalom, a láz. Nem gondolt a kórtemre, nem gondolt az ágyra, elfelejtette még a bohócát is. Egy célja volt, hogy találkozzon azokkal, akik várják. A bácsira gondolt és az asszonyra. Tudta jól, hogy ott lesznek a templom előtt, ahol utoljára látta őket. Felért a felhők fölé, és ott látta a templomot, amelynek tornya a csillagokba ért és lépcsőinél állt az asszony és a férfi. Őt várták. Odaért hozzájuk, egymásra mosolyogtak és kézen fogva elindultak a templomba, a fény felé.

2007. Karácsony

“Ments meg szerelem”, “Egy földre tévedt angyal”, “Zentai Mark blogja”. Hogy mik ezek a szavak és hogyan kerülnek ide?
Amikor nézegettem, hogy mire keresnek a blogomon, illetve milyen kifejezéseket keresve találnak ide a látogatók, akkor találtam őket. Az is furcsa volt, amikor az “én vagyok a legnagyobb rajongód” és a “nagyon imádunk” kommentekkel találkoztam. A megoldás az, hogy van egy fiatal énekes, akit tinilányok sokasága imád. Ők voltak, akik megtaláltak engem kedvencük helyett.

Ha véletlenük Te, kedves olvasó Zentai Mark blogját, zenéit keresed, akkor rossz helyen jársz. Ahogy látom Mark hivatalos weblapja a www.markmusic.hu címen található. Javaslom, hogy inkább arra nézelődj!

Kedves Múlt!

A saját lindeni szigetemről írom ezt a kis message-t, csupán tájékoztatásképpen, hogy hogyan is fogtok élni néhány év múlva. Na jó, nem egy teljesen objektív képet kaptok a jövőről, hanem azt láttatom Veletek, amit én látok most magam körül.

Emlékszem arra, amikor 2007-ben még oly sokat beszéltetek az információs társadalomról, hogy egyáltalán mi is ez, van-e ilyen és ha van, kik tartoznak bele. Jelentem mindenki, és ezzel együtt az információs jelző elvesztette értelmét. Aki nem része a globális információ áramlásnak, az társadalmon kívüli, a perifériára „játszotta” magát.

De mit is jelent ez a behálózás? A Ti időtökben rengeteg pc volt összekapcsolva pc-kel, ma már az intelligens kávéfőzőm kommunikál a mikrómmal és a hűtőmmel, hogy reggelire mit készítsenek nekem. Ugyanígy az okos vasalóm pontosan tudja, hogy az adott ruhának hány fokos vasalás az optimális, és meddig kell végeznem a műveletet a legkiválóbb minőség elérése érdekében. Sajnos még nincs rendesen megoldva a gépi vasalás, de már komoly kutatások folynak a dologban. Reggeli után, ha éppen ahhoz van kedvem, akkor az ausztrál, az orosz és a brazil haverjaimmal elugrom a Holdra, vagy éppen a Marsra egy kicsit körülnézni. A túra után meg mondjuk Párizsban bulizunk egy hatalmasat, és ehhez ki sem kell lépnem a szobámból! Tökéletesen élethű virtuális univerzum épült, amelynek bárki része lehet, bármilyen formában. Akár még embernek sem kell lenned, lehetsz két lábon járó kutya, miközben egy világvállalat vezetőjeként dolgozol. Persze most megkérdezheted, hogy hol vagy kutya, és hol világvállalat vezetője? Online, vagy élőben. Mára már szinte mindegy, nem szükséges elkülöníteni a virtuálisat a valós tértől, hiszen a virtuális tér is valósnak hat.

Amit Ti még Second Life-két ismertetek, ma már csak Life-ként hívjuk, és a kézzel fogható világot hívjuk GW-nek (Gravity World). Nyilván értetlenül álltok azelőtt, amit mondok. Valóban megdöbbentő változások mentek végbe az utóbbi évtizedekben. Mindenki mindenkivel kapcsolatban áll. Az összes információ elérhető, nincsenek határai a tudásnak, nincs határa a megismerésnek. Az információ ott van mindenben, nincs értelme annak a mondatnak, hogy nem tudom, mert ha valamit tudni akarok, bármit, megtudhatok.

Most persze azt is kérdezheted, ezt valójában mennyire használom ki? Azáltal, hogy bármilyen könyvet elolvashatok, olvasok-e több könyvet, azáltal, hogy bármit megtudhatok, tudok-e többet? A válaszom: nem, de ha akarnám a lehetőségem meglenne. Mint ahogy Nektek is meglenne az esélyetek kikapcsolni a tévét, vagy nem megnézni reggelente az e-mailjeiteket és nem elolvasni az Indexet.

És akkor visszakérdezek: Valóban megvan a lehetőségetek? Kivel beszélgethetnék a Bűn és bűnhődésről, meg eleve minek olvasnám el, amikor infotainmentként sokkal több ingert kapok egyszerre. A hologramos kivetítőmön élőben nézhetem a közel-keleti háborút, sőt nem csak nézhetem, hanem már szagokat is érezhetek, sőt akár tapinthatok is. Na jó, persze mondhatjátok, hogy azok nem is igazi szagok, meg nem igazi tapintás. De miért, a tévén lévő kép mennyire igazi?

Bizonyára kíváncsiak vagytok ma az internetre. Annak idején még beszéltetek web 2.0-ról, akkor kezdődött el valami, ami odáig vezetett, hogy körülöttünk minden tökéletesen interaktív. Nem filmet nézek, hanem eljátszom azt. Ennek elődje az MMORPG-k3, amelyek online szerepjátékok voltak. Ma ezek továbbfejlődtek, egész történetek főhőse vagyok a legkülönbözőbb szituációkban. És persze nem úgy kell elképzelni ezeket, hogy ülök egy gép előtt és képernyőt nézek, meg gombokat nyomogatok, hanem holografikusan egy külön valóság jelenik meg körülöttem. Viszont gombokat még nyomogatok, mert ugyan mozoghatnék is, de az sokkal fárasztóbb lenne. Az internet egy olyan hálózattá vált, amin mindent elérünk, ezen hallgatunk rádiót, nézünk tévét, ezen megyünk randira, ezen fizetjük be az adóinkat, ezen keresztül sportolunk.

Na jó, talán nem mindig fizikailag, de miért lenne a fizikai valóság valódibb, mint a szellemi valóság? A web 2.0-val párhuzamban kezdtünk el közösségi tudásról beszélni. Persze közösségi tudás addig is létezett, de a Wikipediával ennek új szintje jelent meg. Még soha nem volt olyan, hogy egy lexikont több millióan szerkeszthetnek egyszerre. Hogy én szerkesztem-e? Nos, nem, meg nem is ismerek olyat, aki igen, de a lehetőségem meglenne rá. Ugyancsak a web 2.0-val jelentek meg a közösségi site-ok, a myspace-en és az iwiw-en nekem is sok száz ismerősöm van. Hogy mennyivel tartom közülük a kapcsolatot? Nos nem sokkal, mégis látom, hogy mi történik velük, vagy meg tudom nézni a fényképeiket. (Érdekes, hogy mindenki csak olyan képeket tesz fel magáról, amin legalább a Holdon jár, de inkább a Szaturnuszon.) Viszont lehetőségem arra, hogy megkeressem akár óvodástársamat, vagy megnézzem a főnököm kutyáját, feleségét, meg hogy mit csinál szabadidejében. Igaz, hogy meg is kérdezhetném tőle, de ez így mégiscsak egyszerűbb.

Sokat és sokan vitatkoztak rajta, hogy vajon a web 2.0 és az, ami ebből mára kifejlődött intergrálja-e, vagy éppen ellenkezőleg még tovább aprózza a társadalmat. Azt hiszem, hogy globálisan nézve integrálta, azonban lokálisan teljesen széttöredezett a világunk. A barátaim franciák, kirgízek, ausztrálok, viszont azt nem tudom, hogy ki lakik a szomszédban. Azonban a felelősen gondolkodó ember globálisan gondolkodik, de hogyan cselekszik? Vajon a világméretű problémák globális megoldásokat kívánnak, vagy éppen lokálisan kéne cselekednünk? Erre sajnos nincsenek válaszaim. Ahogyan azt sem tudom, hogy valójában mi történt a társadalommal azután, hogy az internet mindent behálózott. Valóban interaktívabbak lettünk-e, eleve bármiben is aktívabbak lettünk-e? Közelebb kerültönk-e egymáshoz az iwiw által, többet beszélgetünk-e egymással? A mellettem ülővel videótelefonon beszélek, és vicces, hogy ilyet is tudok, de nem lenne-e egyszerűbb odaforulnom hozzá és a hagyományos módon megszólítanom? Kényelmesebb lett a világunk, rettentő kényelmes. Globális vagyok és világpolgár, olyan módon, ahogy Ti még nem lehetettek azok. Pedig Pesten élek, másfél szobában és a héten még nem tettem ki a lábam itthonról (mármint GW-ben). De én vagyok a jövő, ami szép, interaktív, hypertexben gondolkodó, web 2-es, utópisztikus. Viszont Nektek még mindig megvan a lehetőségetek választani a kék és a piros pirula között.

Ha valaki szeretne egy Joost meghívót, akkor szóljon.

Aki nem tudja, hogy mi az a Joost (ejtsd: dzsúszt), annak röviden a lényeg:
A Skype és Kaazaa alapítóinak (Niklas Zennstrøm és Janus Friis) új szoftvere, mely leginkább egy interaktív tévére hasonlít.

Technológialag úgy néz ki a dolog, hogy a szoftver használói egyszerre töltik fel és le a videókat, tehát alapvetően nem egy központi helyről töltődnek le a filmek és tévéműsorok, hanem minden felhasználótól.

További információ a Joost weblapján.

Frissítés: Már bárki kaphat automatikusan meghívót itt: https://joost.com/presents/gigaom-newteevee/

Frissítés2: Mivel még mindig sokan kérnek meghívót, ezért  leírom, hogy teljesen ingyen, meghívó nélkül le lehet tölteni a programot és regisztráció után lehet használni.

Néhány órája kaptam egy meghívót arra a sajtótájékozatóra, ahol együttműködési megállapodást ír alá az APEH és a BSA vezetője. Az együttműködés a következőket érinti:

• Az APEH ellenőrzések a jövőben kiterjednek a szoftverek jogtisztaságára is.
• A két szervezet közös ajánlást dolgoz ki a szoftverek nyilvántartására.
• A BSA támogatja az adóellenőrök továbbképzését, amely kiterjed a szoftver licencelésre és az illegális szoftverek felderítésére is.

Mindez nyilván véletlenül a Windows Vista kampány indulásakor történik.

Frissítés: A teljes sajtóanyag olvasható
Frissítés: Az APEH BSA megállapodás teljes szövege olvasható az APEH oldalán és cikk a hvg.hu-n Magyarázkodni kénytelen az APEH a BSA-megállapodás miatt címmel.

Együttműködési megállapodást kötött az APEH és a BSA

Közösen veszi fel a küzdelmet az adóhatóság és a nemzetközi jogvédő szervezet az illegális szoftverhasználat és a fekete gazdaság ellen

2007. március 7., Budapest – A mai napon együttműködési megállapodást írt alá az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Business Software Alliance nemzetközi jogvédő szervezet, abból a célból, hogy együttesen vegyék fel a küzdelmet a gazdasági célú illegális szoftverhasználat ellen. Az együttműködés keretein belül a felek segíteni kívánják a fekete gazdaság visszaszorítására irányuló erőfeszítéseket, a nemzetgazdaság vagyoni hátrányának, az államháztartás veszteségének csökkentését.

Az együttműködés további célja, hogy az elkövetkezendő esztendőkben a magyarországi illegális szoftverhasználat a jelenlegi 42%-ról az Európai Uniós átlagra (amely jelenleg 35%) csökkenjen. A közös fellépést indokolja, hogy az illegális szoftverhasználat nem csak a szoftveriparnak okoz jelentős veszteségeket, hanem az egész nemzetgazdaságnak is, hiszen ezek forgalmazása az adó- és járulékfizetés elkerülését eredményezi, továbbá az illegális szoftver kereskedelem miatt a pénzmozgások és kifizetések ellenőrizhetetlenné válnak. Figyelembe véve a számítógépek elterjedtségét Magyarországon, az illegális szoftverhasználat az egész nemzetgazdaságot érintő problémává nőtte ki magát.

Az APEH és a BSA az együttes fellépéstől az illegális szoftverhasználat csökkenését, ezzel egyidejűleg a jogtiszta szoftverek alkalmazásának elterjedését és az államháztartási bevételek növekedését várják. A vállalkozás tulajdonában lévő eszközök nyilvántartására vonatkozó rendelkezések betartása kötelező, amelyek megsértése szankciókat vonhat maga után.

A két szervezet együttműködése kiterjed az APEH revizorok szoftver licencekkel kapcsolatos szakmai képzésére, a közvélemény széleskörű tájékoztatására.

Az együttműködést az APEH részéről Dr. Szikora János elnök, a BSA részéről Georg Herrnleben, a BSA Közép-Kelet-európai igazgatója írta alá.

Az adóhatóság hangsúlyt helyez arra, hogy a közeljövőben fokozza erőfeszítéseit az illegális szoftverhasználat és forgalmazás visszaszorítása érdekében. Ez a jogsértő tevékenység ugyanis nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon évente több milliárd forint eltitkolt jövedelemre tegyenek szert a feketegazdaság szereplői, ezáltal jelentős összegű adóbevételtől fosztva meg az államháztartást és több ezer bejelentett számítástechnikai munkahelytől a munkavállalókat.

Georg Herrnleben, a BSA Közép-Kelet-európai igazgatója megemlítette, hogy a BSA a programjai révén folyamatosan tájékoztatja a vállalkozások tulajdonosait és vezetőit arról, hogy milyen pénzügyi és jogi kockázatot vállal az, aki a vállalkozás eszközei között illegális szoftvert használ. Miközben a szoftverek nyilvántartásával kapcsolatos oktatás és tájékoztatás a BSA tevékenységének továbbra is elsődleges területe, a szervezet az érvényes jogszabályok betartatásával is támogatni kívánja a szellemi tulajdon és a szerzői jogok védelmének ügyét.

A Business Software Alliance (www.bsa.org) nemzetközi jogvédő szervezet kiemelkedő szerepet játszik a biztonságos és jogkövető digitális világ kialakulásának elősegítésében. A BSA a világ kereskedelmi-szoftveriparág és a hardvergyártó partnerek szócsöveként képviseli tagjait a kormányokkal folytatott párbeszédben és általában a nemzetközi piacokon. Tagjai a világ egyik leggyorsabban bővülő iparágát képviselik. A BSA programjai a szerzői jogok védelmét, az informatikai biztonságot és az (elektronikus) kereskedelmet ösztönző oktatási és jogszabály-előkészítéssel kapcsolatos kezdeményezései révén elősegítik a technológiai innováció fejlődését. A BSA tagjai Magyarországon: Adobe, Autodesk, Graphisoft, Microsoft és Symantec valamint az Apple, Avid, Bentley Systems, Corel és UGS.

Egy gerillamarketing-kampány kicsit olyan, mint a háborúban egy partizán akció. A napokban jutott el hozzám egy flash játék. Egy gyorséttermet kell menedzselni úgy, ahogy azt a valós életben szokás: néha erdőt kell irtani, hogy több hely legyen a marháknak, néha egy orvost kell lefizetni, hogy ne derüljön ki, hogy a génmanipulált zöldségek miatt betegszenek meg a vendégek.

A játék egy kritika bizonyos gyorséttermekkel szemben. A készítők olyan eszközt választottak, mellyel sikeresen lehet eljutni elég sok emberhez komolyabb költségekvetés nélkül. Iskolapéldája ez annak, amit mostanában marketing 2.0-nak emlegetnek a “Nagy vízen” túl. Kicsit most én is segítek terjeszteni az igét.:)

Játsszatok Ti is!

Többen kérdezték, hogy mi van velem, hogy nem frissítem a blogot.

Szeptembertől a Vatera.hu-nak csinálom a marketingjét, azaz ez így nem is teljesen igaz. Szeptember óta ismerkedem a céggel belülről. Igyekeztem megérteni a folyamatokat, a rendszert. Talán így a harmadik hónap vége felé mondhatom már azt, hogy sejtem miről szól ez az egész.
Mivel a megismerés meglehetősen sok időmet elvette és mellette az Euromarknet ügyvezetéséről sem mondtam le (még?), ezért a blog egy kicsit háttérbe került.
Rengeteg olyan új és izgalmas dologgal találkoztam eddigi vaterás munkám során, melyeket nagyon szívesen megosztanék másokkal is. Van azonban egy olyan szerződésem, mely egy kicsit megnehezíti azt, hogy ezekről írhassak. Ennek ellenére igyekezni fogom megtaláli a módját annak, hogy az üzleti titkok kifecsegése nélkül érdekes dolgokról írjak a jövőben - leginkább online marketinggel kapcsolatban.